Summer Song Contest 2 PV-re

Sziasztok!

A mostani záporos, borús idő ellenére úgy tűnik, a mi házunk felett ma ismét napsütés van, ezért kedvet kaptam bemutatni nektek két számot… Na jó, nem, csak már nem bírom elviselni ezeket az 5-tagú minor fiúbandákat, meg a hatalmas nyári slágereiket. A NEWS Summer Time-ja úgyis megismételhetetlen, úgyhogy kár a gőzért. De ha már valaki pénzt költött arra, hogy a srácok lemeze megjelenjen, akkor én is szánok egy kis darabot az életemből arra, hogy megkritizáljam őket. Úgy döntöttem, összehasonlítás lesz (vagy csak két elemzés egymás után), és a végére eldöntjük, melyik élvezhetőbb!

A piros sarok versenyzője pedig nem más, mint:

Daikoku Danji – Honki Magic

Előzmény:
A Japánban Daikoku Danjiként ismeretes banda egy dél-koreai fiúegyüttes, akik más művésznéven futnak Japánban (lásd még: SNSD, DBSK, stb…), mint hazájukban. Koreában úgy hívják őket, hogy DGNA, ami “A Világűr Fiai” elnevezés koreai megfelelőjének mozaikszava. Koreán és Japánon kívül pedig nagyképűen csak The Boss a nevük. 2010 márciusa óta állnak fenn és mégh abban az évben elindultak a japán piacra. Kegyelemből nem likelem egyik korábbi számukat sem, főleg nem a Love Powert… Nevezhetjük őket egy satnya, exportra szánt Big Bang utánzatnak is.
A Honki Magic a 6. japán kislemezük.

daikoku danji – honki magic by sixdamian

Bikinis lányok lépkednek, majd az öt csődör is a szigetre érkezik, és örömükben végtaglengetős táncot járnak (előző klipjeik alapján ez a védjegyük). Megnyitják a tengerparti Daikoku Danji cafét (hm, kreativitás?), ami nem bővelkedik tennivalókban a látogatók hiánya miatt. A fiúk poharakat törölgetnek, és unalmukban maguk isszák remek koktéljaikat. Táncbetét, önmaguk ölelgetésével, aztán… el se hiszem, a trópusok árva 2 darab lánya éppen odavetődik az egyik fiúhoz, a pultoshoz. A lányok látszólag osztódnak, mert hirtelen fiúnként két turista (mert általában nem ázsiaiak a hölgyek) jelenik meg. Jól ment a bolt, mert a fiúk beszereztek egy piros cabriót, és azzal is felvettek pár snittet, mert minden fiatal ül piros cabrióban nyáron, nem? Érdekes, hogy hol a tengerparton fekszenek, hol meg valami kisvárosi, graffitis kosárlabdapálya előtt ugrándoznak (“táncolnak”). Tehát se rendes történet, se következetesség, se ízlés.

Történet:
A történet szerint a fiúk egy szigetre érkeznek, ahol bárt nyitnak és megpróbálnak becsajozni. Szerintem meg csak kimennek a közeli tengerpartra, bemennek valaki más bárjába, aztán visszamennek táncolni a kosárlabdapája mellé.

Helyszínek:
1. Homokos part, szikrázó napsütés, amit csak a Daikoku Danji kávézó árnyékol be.
2. Namless amerikai (floridai) kisváros graffitis sportpályája. Na jó, a pálmafák ugyanolyanok, mint a kávézónál, de ez tuti nem egy trópusi sziget.

Lányok:
Pár képkocán láthatunk nyaktól lefelé létező egyedeket, amúgy meg a bár vendégeit, nem mondanám ezt potenciális szerelmi szálnak.

Ruhák:
Zárt cipő, hosszúnadrág, póló, rajta (tánc közben) hosszú (!!) inggel. Vagy nem melegített eléggé a reflektor, vagy a Napról jönnek a fiúk, és a tengerparti 40 fok nem elég meleg nekik. A leadernek tűnő piroska pólójára a biztonság kedvéért ráírták, hogy “fiú”, ez tetszett. Nem úgy, mint a leopárdmintás ing…

Tánc:
Frenetikus végtaglengetős koreográfiájukat nehéz lesz elfelejteni. Belenéztem más klipjeikbe is, és felfedeztem bennük hasonló motívumokat, tehát ez nem csak átmeneti, erre kell számítani náluk a továbbiakban is.

Zene:
Ez lesz a legnehezebb… ez a szám nem jó. Ám a cikk írása közben folyamatosan hallgattam, és megszokható. De biztos nem kiáltanék fel a hallatán, hogy “Vááá, Daikoku Danji! Ez a kedvenc számom!”

*

A kék sarokban pedig a nemes ellenfél, a…

MYNAME – SUMMER PARTY

Előzmény:
Öttagú szintén koreai fiúbanda, 2011 októbere óta, akik mit ad isten, szintén a japán piac felé kúsznak. Elvileg a DBSK nyomába kínánnak lépni, de én még nem igen látom ennek megvalósítását. Egyetlen pozitívumuk, hogy kedvenc japán bandáik az Arashi és a SMAP. Debütáló számuk, a Message azt sem érdemli meg, hogy leírjak a címánél többet róla, és ők mégis ezzel furakodnak be Japánba is. Talán érezték, hogy ez nagyon gyenge lesz, ezért a tervezett első japán kislemezre ráhúztak még egy számot, klippel együtt, az alább megtekinthető Summer Party-t.

A videó:

Öttagú szintén koreai fiúbanda, 2011 októbere óta, akik mit ad isten, szintén a japán piac felé kúsznak. Elvileg a DBSK nyomába kínánnak lépni, de én még nem igen látom ennek megvalósítását. Egyetlen pozitívumuk, hogy kedvenc japán bandáik az Arashi és a SMAP. Debütáló számuk, a Message azt sem érdemli meg, hogy leírjak a címánél többet róla, és ők mégis ezzel furakodnak be Japánba is. Talán érezték, hogy ez nagyon gyenge lesz, ezért a tervezett első japán kislemezre ráhúztak még egy számot, klippel együtt, az alább megtekinthető Summer Party-t.

Történet:
A fiúk jönnek, behurcolkodnak, esznek az előre elkészített ételből, bemennek a házba, nagy rumlit csinálnak (“partihoz készülődnek”), és amikor már végképp azt hinnénk, hogy az 5 kan egymagában fog toporogni a lufik között, beáramlik egy halom ismeretlen statiszta, hogy ugráljanak és táncoljanak mellettük egy kicsit. Nem lett volna jobb, ha már a grillezésre is beugranak? Úgyis tudjuk, hogy ők rakták oda azt a sok kaját, mert… ki más? A buli végeztével pedig a klip azt sejteti, hogy a fiúk tovaszáguldanak kis furgonjukban. Annyi itt a kérdés (azon kívül, hogy hogy került oda a kaja): Miért nem a tengerpartra mentek? Kinek a háza ez? Kik azok emberek? Miért mentek máris tovább? Ezekre sajnos sosem kapunk választ.

Helyszínek:
1. Hmm… mondjuk egy Nevadai kisváros egyik házának hátsókertje (biztos nincs meleg, mert a delikvensek rendesen felöltöztek, a főtörpe még sapkát is húzott).
2. A ház belseje, ami életidegen, annyira üres, hogy nem hiszem el, hogy lakja valaki. Hacsak nincs a közelben ez az öt bulihuligán, hogy meghívják ide a fél várost, benyomják a magnót és táncoljanak velük egy fél szám erejéig.

Lányok:
2:20-ig magányos, Túl a barátságon-hangulat áll fenn, de aztán megérkeznek a haverok, akinek több mint fele lány, és kezdetét veszi a buli. De ne féljünk, nincs semmi érintkezés.

Ruhák:
A ruhákkal itt sem vagyok teljesen megelégedve… mintha a máltai szeretetszolgálattól kapták volna őket, és csak M-es méret lett volna az XS-es testükre. A partira azért kiöltöznek, (de azt a farmerdzsekit nem tudom megbocsátani az elegáns zakók között) de a klimax feloldását csak a partitömeg hozza meg, ők ugyanis normális koreai buliöltözeteket vettek magukra.

Tánc:
Nem is táncolnak, csak lötyögnek néha a ritmusra, vagy arra, amit énekelnek. Már megint a statiszták hozzák a feloldozást akik a 2000-es évek elején még menő ‘körben táncolunk és valaki beáll megmutatni mit tud’ mintát (lásd. The Chemical Brothers – Galvanize) gyakorolják, de mint tudjuk, Ázsia mindig le van maradva egy kicsit a zenei dolgokban (akárcsak a magyarok).

Zene:
Szintén sokat hallgattam, és agyamra ment az alaptuccolás. Ha pozitívat kéne mondanom, hogy a lelassított, elcsendesített refrén hoz egy kis enyhülést és nyári hangulatot, de amúgy csak egy nagyon átlagos partiszám. Oh! Yeah!

*

Szóval szerintem ez egy döntetlen. Úgy tapasztaltam, hogy a folyamatos hallgatás a DGNA esetén fejlődést eredményez, a MYNAME-nél viszont nem, ott ugyanolyan lapos és fejfájdító, mint az elején. Egyszer meglehet hallgatni mindkettőt, de valószínűleg nem nyomják le korunk populáris koreai és japán (sőt, kínai) bandáit.
Ha mégsem tántorítottam el senkit, fontos infó lehet, hogy a DGNA augusztus 1-én, míg a MYNAME július 25-én jelenteti meg ezeket a mesterműveket.

Forrás: tokyohive, youtube, dailymotion, wikipedia