Album review – Nakashima Mika – Real

Sziasztok!

Ma egy énekesnőt szeretnék bemutatni, de nem mostanában megjelent klipje, vagy kislemeze apropóján, hanem a két hónappal ezelőtt boltokba került albumján keresztül. Nakashima Mikáról van szó, aki napjaink legszebb szomorú-szerelmes balladáit írja és énekli Japánban, de a lemezen most minden stílusban képviselteti magát, tehát nem csak azoknak tetszhet, akik szeretnek papírzsepivel zenét hallgatni. Kicsit megnézzük, ki is ő, aztán belepillantunk a Real című albumába.

Nakashima Mika (中島 美嘉) 1983. február 19-én született Kyuushuu szigetén. Idén töltötte be a 30-at. Egy kagoshimai kisvárosban nevelkedett, ahol elmondása szerint zenei téren “nem volt semmi más, mint enka”. Ennek megfelelően ő is ilyen zenét hallgatott és klasszikus táncot tanult, de mindig is volt benne valami, ami extrémebb irányba húzta, például a divatmagazinok felé. Modell is akart lenni, de ehhez a japán nők legtöbbjéhez hasonlóan túl alacsony volt. Az alsó középiskola után abba is hagyta a tanulmányait és 15 évesen Fukuokába költözött, és dolgozni kezdett. 17 évesen egészen véletlenül odakeveredett egy meghallgatásra, ahol egy Fuji TV-s doramához kerestek hősnőt, és egyben a zenéjéhez énekesnőt. 3000 lány közül választották ki. Ezzel a Stars című dallal debütált 2001-ben. Ezután könnyedén jött a többi kislemez. 2002-ben már ki is adhatta első albumát True címmel. Ezt később több hasonlóan rövid című album (Love, Music, The End, Yes, Voice, Star) követte. Közben több díjat is elnyert, leginkább Az Év Új Előadója kategóriákban.
2005-ben eljött az idő, hogy továbbvigye a megkezdett színésznői vonalat, méghozzá nem kisebb szereppel, mint az akkoriban a fiatal nők bibliájának számító Nana live-actionök címszerepével. Karakterhűen ő maga énekelte a hozzá tartozó dalokat is – Glamorous Sky, Hitoiro. Ezután kicsit Amerikába utazott ihletért és hogy felfrissüljön az olyan projektekre, mint a Blood+ anime endingje, a Cry No More. 2008-ban pedig a TBS egyik doramájának, a Ryuusei no Kizunának énekelte a betétdalát (míg a főcímdalt a főszereplő miatt az Arashi kapta), és egy kis szerepet is kapott benne. Orion – ez már egy igazi, mai Nakashima Mika szám volt. A következő ilyennek én a 32. kislemezt, a 2010-ben megjelent Ichiban Kirei na Watashi wo című dalt, ezúttal az Unubore Deka című nyomozókomédia meglehetősen érzelmes és szívszaggató zenéjét tartom – ebben a sorozatban szintén szerepelt. Valahogy így jutottunk el a jelenig, ahol 2012 végén még megjelentette az Ashita Sekai ga Owaru nara kislemezt, aminek címadója a japán Resident Evil: Retribution zenéje lett – és Nakashima ebben a filmben is feltűnt. Aztán decemberben már csak a Hatsukoi kislemez következett, ami a sztárokat felvonultató Kyou, koi wo Hajimemasu mozifilm betétdalaként és a számunkra témaként szolgáló Real album első száma lett.

Nakashima Mika – Real – 2013.01.30.

1. Hatsukoi
Ez a már említett tavaly decemberi kislemezről van. “Első szerelem” – a dal története valóban egy törvényszerűen véget érő első szerelemről szól, illetve az egyik fél érzéseiről. Benne van minden, a szerettelek, a féltelek, a mindig gondolni fogok rád, a még mindig szeretlek, az így volt jó, a köszönöm és a búcsú. Bár kissé laposan indul, hamar belejön dallamilag is, a bridge-nél már olyan érzésem van, mintha egy Disney rajzfilm betétdalát hallgatnám, de Nakashima a refrénekben szokott kiteljesedni. A hangja akkor megmozgatna bennem valamit, ha nem érteném a szöveget. Egy előadó, akitől megborzongok – a jó értelemben.
A klip nagyjából illeszkedik a sztorihoz, két fiatal első szerelmének jeleneteit láthatjuk. Közben a vészesen szőke Nakashima ül egy kertben kissé hercegesen, vagy éppen lebeg az égen egy csodaszép kék ruhában. Van egy stílusa.
Érdekesség: Nakashima gyakran használja a dalaiban az E/1-re a boku szót, ami a standard japánban a fiúk, férfiak visszafogott szava. Másnál én ezt nem igazán hallom.
2. Dear
Ez már egy kicsit régebbi (2011 április) kislemez, de talán elmaradhatatlan része a Nakashima-életműnek. Akik nem bírják az érzelmeket, azoknak talán ez sem lesz az igazi. Ez a dal az előzővel ellentétben már az elejétől erőteljesen hozza a hangulatát. Egészen részletesen énekel egy szerelemről, ami meghatározó volt az életében. Ez nem az első, de “Aki megtanított szeretni, az te voltál”. Szerepelnek benne olyan Nakashima Mika dalokba illő kulcsszavak, mint köszönöm, bocsáss meg, nem tudtam elmondani, látni akarlak, mindenkinél jobban szeretlek, mindig is szeretni foglak. Szintén nem túl vidám, de valami kis pislákoló reményt, vagy inkább csak belenyugvást azért sejtet.
Egy elég ötletes klipről van szó, ami a babaházasdival, pillangókkal és a némafilmek képi világával dolgozik. Arról is meggyőződhetünk, hogy az énekesnőnek remekül áll a fiúsan rövid haj.
A szám Nakashima Mika nagy visszatérése volt, miután fülkürthuruttal (halláscsökkenéssel járó betegség) kezelték, és rögtön egy 2011-es film, a Youkame no Semi, vagy más néven Rebirth betétdala lett, aminek főszerepét Inoue Mao játszotta. Persze, ha a dalt a filmre értelmezzük, akkor csak szerelem helyett szeretetet kell értenünk, és kész is.

3. Ashita Sekai ga Owaru Nara

Ashita Sekai ga Owaru Nara by sparo-

Nos, akkor a harmadik a Resident Evil: Retribution (alias Kaptár: Megtorlás) zenéje, ami a filmnek megfelelően kellően apokaliptikus, és az előzőekhez hasonlóan szívfacsaró lett. Ahogy a cím is sugallja (‘Ha holnap véget ér a világ’), a ezúttal nem egy elvesztett szerelemről, hanem egy nagyon is aktuális és idilli kapcsolatról szól, csak éppen a körülmények nem a legmegfelelőbbek. Hangulatban kissé más, mint a megszokott, sokkal keservesebb. Kulcsszavaink a szeretlek, ölelj magadhoz, a veled töltött idő és így tovább. Kissé búcsúszerű.
A klipről annyit, hogy még mindig a szép szőke Nakashimát láthatjuk, klipbeli enyhén külföldi szerelme oldalán, először boldogan, aztán apokaliptikus menyasszonyként. Az elfolyó sminkkel síró énekesnőt a film jelenetei szakítják meg itt ott. Felettébb lehangoló PVről van szó
4. PASSION
A negyedik dal egy kicsit rockosabbra vett darab, de még mindig nőies szám. Erről nem nagyon beszélnék. Jó a ritmusa, a szövege is olyan kis bolvasós, de nem ez az első ilyen szám. Ha egy kicsit utánakeresnénk, biztos egy tucat ugyanilyet találnánk. Valamire emlékeztet is, csak nem tudom, hogy mire…
5. You Knocked Me Out
Maradunk ezen a vonalon. Ez a szám is már elsőre ismerős volt, és itt sikerült is megfejtenem, hogy a refrén előtti rész aláfestő zenéje egy az egyben egy nem is olyan régi koreai szám, az Infinite – Come Back to Me kezdete. A PASSIONtől azonban annyiban mindenképpen különbözik, hogy itt az ének lágyabbra, csajosabbra, sőt az angol szövegnél egészen nyávogósra sikerült. Végső soron ez egy pasizós dal.
6. LOVE ECSTASY

 

Aki kisebb fajta zúzásra várt, annak is eljött az ideje. Mintha nem is az első három dal énekesnőjét hallanánk. Inkább az Anna Tsuchiya vonal felé húz ez a szám. A rövid, tömör szöveg a gyakori lalalázások között kapott helyet. Talán a párszor megismétlődő “Love is good ecstasy!” mondat le is írja a lényeget. De nem, nem valami “diszkóban keresem a párom” dalról van szó, hanem egy meglévő párkapcsolatról a háttérben. Ebben a számban nem hiszem, hogy nagyon elmerülhetnénk, ez inkább csak kellemesen hallgatható és kész.
A klip képileg izgalmas. Története nem sok van, Nakashima Mikát láthatjuk különböző helyeken, helyzetekben – például a lábára tekert mikrofonzsinórral. De a színeket jól eltalálták.
7. BE REAL (sajnálom, ehhez nem találtam linket)
A BE REAL, ami talán a címadó dal lehet, megint egy másik stílusba csap: disco. Leginkább a Home Made Kazoku – L.O.V.E című számára emlékeztet az első dallamokkal. Hallgatható darab, és kicsit olyan önismereti jellege van, de vidáman. Különösen tetszik a második versszak, amit valahogy úgy fordítanék, hogy “A gyerekkoromra visszagondolva, magam vágtam le a hosszú hajam. Olyan gyerek voltam, aki folyton megdöbbentette az anyukáját.”
8. SUPER WOMAN
Miért emlékeztet engem erről az albumról minden minor szám valami másra? De sajnos itt sem sikerült megfejtenem az ismerősség okát. Mindegy, kicsit pörgős számról van szó, aminek lényege pusztán a címből is kiderül. Egyébként ez a dal is egy meglehetősen szabad nőt fest le – úgy tűnik, ez a nem szomorú szerelmes Nakashima imidzs.
9. SUPREME (szintén nincs)
Mostanra kezdek rájönni, hogy Nakashimára hatással volt az az idő, amit Amerikában töltött. Az előbbi laza dalok és a mostani… a SUPREME, mintha valami 50′-60′-as évek amerikai kisvárosából jött volna. Ha lenne klipje, akkor az énekesnő biztos egy pulnál ülve szürcsölné a tejturmixot benne, majd az utcán táncraperdülve énekelne a helyi fiatalsággal. A dal eleje, vagy alapdallama akár a magyar Ki mit tud?-okon is elment volna.
10. Pierce (szintén nem találtam online meghallgatható verziót)
Visszaveszünk a nagy vidámságból. A dallam is bánatosabb és a dal is eleve úgy kezdődik, hogy “gomen”. Azért ne aggódjunk, van benne szerelem, csak valami nem jó. Nagyon kis bágyadt dal. Olyan, mintha az első háromhoz hasonlatos akarna lenni, csak sokkal erőtlenebb.
11. Kioku (-.-“)
Ugyanaz. Csak a szomorú “vissza nem térő kedvesség” féle sorokat egészen játékos dallamok tarkítják itt ott. Ebbe is kellett volna még valami erő, hogy nagy sláger legyen. Így csak egy átlagos kísérő dal az albumon. Hangulatra tiszta búcsú, nem? Egy film endingje lehetne.
12. Epilogue (…)
Ez lehetett volna az utolsó dal, nem? Mint epilógus. De nem ez lett. Kicsit visszatérnek a zenébe az általam amerikásnak nevezett kis dallamok. Az előző dalt búcsúzósnak neveztem, sajnálom, ez az, ami konkrétan a búcsúról is szól. Sok sayonara van benne, nem térünk vissza azokba az időkbe, folynak a könnyek, ilyesmi.
13. LETTER
Nem tudom, volt-e valaki olyan lelkes, hogy eddig olvasson, de ha igen, fellélegezhettek, mert ez már a vége. Ez már csak egy meglehetősen átlagos kis ballada, még mindig a búcsú jegyében

Ennyi volt hát a legutóbbi Nakashima Mika album. Remélem, legalább egy-két szám megtetszett róla, vagy akár az összes.

Forrás: wikipedia, jpopsuki

2 thoughts on “Album review – Nakashima Mika – Real

  1. Nem kicsit vártam Mika új albumát!Az előző lemezét(Star) nagyon a szívembe zártam.Meg nem tudnám mondani hányszor hallgattam már meg.Tán emiatt is magasak voltak az elvárásaim és ezért történhetett,hogy elsőre némileg “csalódás” volt az új album.Persze utólag már megtetszett.Remek dolog,hogy több különféle stílust is felvonultat.A számok elosztásával voltak gondjaim.Túlzásnak éreztem három balladával kezdeni.Persze lehet,hogy valami koncepció része akar lenni,hogy a lassú kezdés után lendületesebb dalok következnek majd ismét nyugalmasabb,visszafogotabb szerzemények vezetik le az albumot…

    • Én a balladáit tartom a legértékesebbnek, szóval engem csak annyiból zavart az erős kezdés, hogy utána, főleg a végére ellaposodtak a számok. De jónak tartom ezt a csoportosítást is, hiszen én olyan sorrendben hallgatom meg őket, ahogy akarom, de legalább tudom, hogy milyen tájon mire kell számítani. Jó kis album lett ez.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s