Az egyes évek legsikeresebb újoncai – örök legendák

Sziasztok!

Megint egy rangsort hoztam, de nem holmi farmerviselésből jeles alapon kerültek ide az előadók, hanem egy sokkal fontosabb és sokkal egyértelműbb okból. Ki mennyi pénzt hoz? Illetve hozott, mert most olyanokról lesz szó, akik a debütálásuk évében nagyot kaszáltak, és a legsikeresebbek lettek arra a legalább 12 hónapra. A listát nem másnak, mint az évek óta változatlan műsorvezetőjéről híres Music Station, népszerű zenés szösszenetnek köszönhetjük.
A Music Station október 5-én 3 órás különleges epizóddal jelentkezett, ahol a következő előadók léptek fel: Arashi, AKB48, Fukuyama Masaharu, Porno Graffitti, Sexy Zone, Superfly és Kyary Pamyu Pamyu.
A fellépőkön kívül a nagy dobás az a lista volt, ahol az elmúlt 30 évből merítve kiemeltek 1-1 évet, és megnézték, hogy melyik akkor debütált sztár hódította meg az eladási listák csúcsát akkoriban. Kezdjük is a legrégebbitől haladva!

1980 – Matsuda Seiko (松田 聖子) – 29,62 millió eladott példány

A hölgy 1962-ben még Kamachi Noriko néven született Fukuokában, de a média csak az “Örök Bálvány”-nak nevezi. Köszönhető ez szépségének és a roppant jó időzítésének, ugyanis a ’80-as évek volt a női szóló előadók fénykora. A változást jól mutatja egy dorama és a remake-je. Ez nem más, minta Mama wa Idol és a Papa wa Idol aka Papadol. Az előbbi a ’80-as évek terméke, ahol a női idol összejön egy csalásod férfival, az utóbbiban viszont már a Kanjani8 jóképű tagja, Nishikido Ryo házasodik be egy apa nélküli családba. Visszatérve Matsudára, ő hozzáment a szintén népszerű színész Kanda Masakihoz, és 1997-ig vele is maradt. Közös lányuk Kanda Sayaka, aki szintén énekesnő lett. A második férj egy fogorvos volt, ő csak két évig húzta (1998-2000). aztán idén júniusban jelentette be 3. házasságát, ez alkalommal egy egyetemi professzorral. Az ő éve 1980 volt, ekkor, debütálása lelkesedésével 3 kislemezt is piacra dobott: áprilisban a Hadashi no Kisetsut, júliusban az Aoi Sangoshou-t, októberben pedig a Kaze wa Aki iro/Eighteen-t. Teesék, hallgassátok is meg tőle a “Mezítlábas évszakot”, az első dalát: Engem ez nagyon emlékeztet az akkoriban Magyarországon is menő stílusra, amit Kovács Kati és társai képviseltek… A hangzással találkozhattunk már bármelyik régebbi animének az opening/endingjében, például az itthon is vetített Yuu Yuu Hakushoéban. Igazi klasszikus ez a nő – mind hajban, mind ruhában, mind hangban. Ebben az évben egyébként a 3. helyezett a Johnny’s-os veterán Kondo Masahiko lett, fele ekkora sikerrel.

1982 – Nakamori Akina (中森明菜) – 25,36 millió eladott példány

Két évvel később robbant be, de 3 évvel fiatalabb a következő versenyző. Nakamori asszony mély hangja megremegtette a zenei piacot, és folytatódott a nőuralom. Igazi lázadó volt, direkt ellentéte a jó kislány Matsuda Seiko imidzsének. Meg is nyerte a Star Tanjou! nevű tehetségkutatót. Első kislemezét, a Slow Motiont egyenesen Los Angelesben vetették fel májusban. Két hónapra rá jött is a következő, a Shoujo A és novemberben még kiadták a Second Love-ot is. A Slow Motionben remekül megfigyelhető, hogy az angol szavak betűzdelése a japán dalba nem új keletű dolog, hanem már 30 évvel ezelőtt is így tett szert népszerűségre egy nóta. Egyébként nem sokban változott a stílus az előzőhöz képest, hacsak nem abban, hogy melankolikusabb, drámaibb lett.

1987 – Kudo Shizuka (工藤 静香) – 14,87 millió eladott példány

A kis Shizuka az előző előadókon nőhetett fel, ugyanis 1970-ben született, Tokióban. Már fiatalon tagja volt a háromtagú Seventeen Club nevű formációnak, amit stílusosan a ma is toppon lévő Seventeen magazin futtatott. Innen az Onyanko Clubba (Kiscica klub) került, ami az amerikai Mickey Mouse Clubra hasonlít, ahonnan olyan sztárok kerültek ki, mint Britney Spears, Justin Timberlake vagy Christina Aguilera. De elmondása szerint itt megélt jó, rossz és nagyon piszkos dolgokat is… Hát, 52 lány egy helyen. Biztos minden csupa ármány volt. Szerencsére ez a csapat kiscica ’87-ben feloszlott, és itt jött el az idő Kudo szólókarrierjéhez. Egyébként ő volt a japán hangja Megarának a Disney Herculesében. Ezen kívül a férje az igen híres SMAP együttes (Johnny’s Entertainment) Kimura Takuya nevű tagja, 2000 óta. Két szép szál gyermekük van, Kokomi és Mitsuki. Kudo éve tehát 1987 volt, amikor 2 lemezt sikerült elkészítenie, augusztusban a Kindan no Telepathy-t, decemberben pedig az Again-t. Ez a dal szerintem egyáltalán nem jobb, mint az előzők. Talán az átmeneti kor miatt, amiben született, olyan elmosódott. Se ilyen, se olyan. Az ő vetélytársa abban az évben a ma is legendás Hikaru Genji görkoris Johnny’s fiúbanda volt, akik csak kétmillióval maradtak le.

1990 – Fukuyama Masaharu (福山 雅治) – 21,63 millió eladott példány

A Nagasakiból származó énekes, dalszerző, gitáros, producer, színész, rádiós és fotós hasonló korú az előző hölgyhöz, de csak kicsit később debütálhatott, lévén ő nem tartozott semmiféle gyerekgyűjtőbe. Ma is népszerű, hála a doramákban való szerepléseinek és a korhoz illeszkedő stílusához, ugyanis ő képes ma fiatalos, laza dalokat előadni. Ezért láthatjuk őt alkalmanként az évvégi Kouhakuban, illetve nem is ritkán az Oricon toplistán. Itt a Tsukioku no Ame no naka című debütáló dala 1990-ből. Észrevehettétek, hogy eddig a nők domináltak, de beköszöntöttek a ’90-es évek, amikor a férfi előadók vették át a hatalmat. Itt is egy lendületes, zúzósabb, de még pop slágerről van szó, ami nem vágatja fel velünk az ereinket, nem is olyan “Hol jár az eszem, csak a csengőt figyelem”-féle kisasszonyos, szerelmes dal, inkább olyan, ami erőt ad, könnyebb vele túllendülni a problémákon, és a modern években már inkább erre van szükség. Ezért is olyan dalok vannak ma is a toplisták elején, amik ilyen üzenettel vannak megtöltve.

1992 – Mr. Children – 57,59 millió eladott példány

Az első együttesünk ezen a listán ebből a remek évjáratból való, pontosan 20 évvel ezelőttről. Ugye mondtam, hogy most már a fiúk lesznek a menőbbek? Ez a banda 1988-ban alakult meg négy taggal, pop-rock műfajban, és máig az egyik legsikeresebb, legnagyobb eladást elérő formáció. Politikai, és példakép okokból az eredeti nevük The Walls volt, de hamar megváltoztatták ezt a jó hangzású Mr. Childrenre. A debütáló albumig (Everything) sok demóküldözgetésen mentek keresztül, de aztán beindult a karrier, az első kislemezzel, a Kimi ga Ita Natsuval. Népszerűségüket mi sem bizonyítja jobban, mint hogy fejből tudok mondani két olyan doramát, amihez ők biztosították a zenei ingert: 14 Sai no Haha, és Koizora. Ó, és tudjátok, hogy hívják a fan clubját? Father & Mother 😀 Csak AMV-t találtam, de abban megegyezhetünk, hogy akkor még egész más jellegű zenét játszottak, mint most. Csodálkozom is, hogyan futottak be ezzel. Messze elmarad a Shirushitól és a Tabidachi no Utától (linkelve a doramák címénél). Ráadásul maguk mögé utasították Amuro Namiét, a Dél Pop-R&B Királynőjét, több mint 20 millió lemezzel. Ennek talán az lehet az oka, hogy akkoriban Amuro sem volt az a hű, de szuper számokat éneklő vagány nő, mint most.

1995 – GLOBE – 28,93 millió eladott példány

Újabb csapat, csak most vegyesen. A wiki szerint táncorientált popegyüttesről van szó. Olyan Chrystal félét kell elképzelni, csak japán verzióban, kevésbé líraian, inkább folkosan. Egy lány, két fiú, akik közül az egyik dalszövegeket ír. Az avex kiadó külön alkiadót csinált nekik Avex Globe néven. Egyébként az alapító Komuro Tetsuya és a női tag Yamada Keiko házasok. A maradék Marc Panther sajnos egyedül maradt. A lényeg, hogy ’95-ben sikerült piacra dobniuk a Feel Like Dancing kislemezt, amiről azt gondolhatnánk, hogy valami Mikához hasonlatos 2000-es évekbeli amerikanizált partidal, de el kell mindenkit keserítenem: Ez nem más, mint a ’90-es évek fiatal áldozatai (azért áldozatok, mert még bénán öltöztek, de már remekül meg tudták örökíteni…), ahogy keresik önmagukat, meg hogy mit kajálnának az emberek. Úgy látszik, arra jutottak, hogy kell egy kedves lány szép, messze csengő hanggal, egy fejét rázó billentyűs, és egy Backstreet Boys-ot cosplayelő, rappeléssel próbálkozó cingár alak (bár hangra, mintha… Scooter?). Vigyázat, elvileg még aktívak! Csodálom, hogy második helyre kényszerült a fele annyi lemezt eladó Hirai Ken, akiről nemrég itt is beszéltünk, illetve a Johnny’s ma is ugrabugráló veteránjai, a V6.

1998 – Hamasaki Ayumi (浜崎あゆみ) – 50,07 millió eladott példány

Közeledett a világvége hangulat, változás áramlott mindenfelől, ismét egy hölgy lett a legsikeresebb üdvöske, méghozzá az azóta nagy karriert és drámai pillanatokat megélő Hamasaki Ayumi, a 3 jelenlegi popkirálynő egyike. Szerintem ő az , akiről már mindenki tuti biztosan hallott. 34 éves, fukuokai származású és sajnálatos módon 2008-ban elvesztette a hallását a fél fülére, de ez nem akadályozza a hivatásában. 2001-től 2007-ig A TOKIO frontemberével, Nagase Tomoyával állt kapcsolatban, azonban az álompár meglepő módon szakított. 2011-ben jelentette be, hogy hozzámegy az ausztrál színészhez, Manuel Schwarzhoz. De tőle még 2012 januárjában elvált. Jelenleg semmit sem tudunk. Karrierje igazán 1999-ben kelt életre az A Song for xx lemezzel. A debütáló dala azonban egy évvel korábban áprilisban jelent meg, Poker Face címmel.

A klipet is megnézhetitek, de szerintem nem valami nagy vizuális élmény. A dalai azóta se sokat változtak, csak szebb csomagolásba kerültek. Azok a ’90-es évek… Ayumi abban az évben az előző évtized olyan nagy énekesnőinek debütálását kényszerítette háttérbe, mint Utada Hikaru és MISIA, akik meg sem közelítették az ő eladásait. Illetve ekkor hallatott magáról először a Morning Musume lányegyüttes is.

1999 – Arashi (嵐) – 23,53 millió eladott példány

Bár ez a debütáló eladás elég gyér Hamasakiéhoz képest, de azóta az Arashi benne vana top3 legnagyobb példányszámban fogyó előadók között. Egy Johnny’s-os fiú (mára férfi) csapatról van szó, akik, mint a nevük is mutatja – vihar – fel akarták forgatni a világot. Nem túlzok, az öreg Johnny tényleg ezért döntött így. Meg kanjis név kellett nekik, hogy japánosabbak legyenek. Akkoriban a tagok fele ki akart lépni, de szerintem nem bánták meg, hogy maradtak, mert még ma is a csúcson vannak. Minden lemezük első, minden koncertjük teltházas. Külön érdemük, hogy egyszerre szeretik őket háziasszonyok és tinilányok, a szövegeik pedig tele vannak pozitív élni akarással, ami a mai stresszes időkön is segít átlendülni. Tagjai azóta más tereken is bizonyítottak, van köztük híradós, hollywoodi színész, festő/szobrász. Nincs olyan év, amikor ne jelenne meg 1-2 filmük és doramájuk. A kislemezekről nem is beszélve. A debütáló számuk a ma már megmosolyogtató, de annyira ’90-es évek, hogy csak na!

szólj hozzá: Arashi – A.Ra.Shi [live]
Sajnos a Johnny’s nagyon védi a tartalmát, és ilyenkor vagyunk kénytelenek rájönni, hogy vannak még videómegosztók a youtube-on kívül is. A fiú átlátszó “esőkabát” ruhája azóta is téma, és előszeretettel játsszák le nekik ezt a felvételt a tévéműsorok, hogy zavarba hozzák őket vele. Klipje is volt, ezt nézzétek meg itt.
Bár az a 20 millió eladás nem sok, mégis lekörözött olyan előadókat, mint Kuraki Mai, a Porno Graffiti, akik most indultak szintén, vagy az 5. helyre szorult GACKT! Ő csak 5 milliót adott el kezdésként. Az Arashi és Gackt egyébként meglehetősen jóban vannak.

2006 – AKB48 – 19,07 millió eladott példány

Nagyot ugrottunk az időben, egészen a 21. századba, 7 évvel az Arashi utánra, amikor sok jó előadó debütálása mellett megjelent a színen az AKB48 is. Nem tudom, miért, de az AKB producere, Akimoto Yasushi úgy érzte, hogy nem elég egy sokfős lánycsapat (Morning Mususme), elfér a piacon még egy, amik majd neki hoznak jó sok pénzt. Aztán ebből a még egyből még egy tucat lett, mint azóta már tudjuk. Nagyjából ez lett a csinos tinilányok gyűjtőhelye. Ők tartják a “legnagyobb popcsapat” Guinness-rekordját, 67 taggal. Az AKB48 első generációja, köztük Maeda Atsuko is, a nagy kedvenc, aki nemrég vált ki, 2006-ban debütáltak a Sakura no Hanabiratachi című dallal. A gigahosszú klip 7 perces verzióját hoztam:

Már akkor sem ismerték a túlzás fogalmát, de azt be kell ismernem, hogy ez a dal tetszik. Sokkal visszafogottabb a hangulata, mint a mostaniaknak, és ballagási dalnak biztos népszerű volt. jobb lett volna, ha megmaradnak ennél a vonalnál, és nem kezdenek olyan acsargó harcba a toplisták éléért.
Lenyomták a KAT-TUNt (8,77 millió), ami a Johnny’s lázadó imázsú fiúbanda utánpótlása, és még az Ikimonogakarit (7,74 millió) is, akik azóta igen csak elismert művészek.

2007 – GReeeeN – 4,85 millió eladott példány

Az eladás itt már nagyon szegényes. Valószínűsíthető ez az internet és a letöltések elterjedésének, valamint a rádióból, tévéből is könnyebb felvenni egy dalt, mint régen. Meg cserélgetni is lehet a lemezeket, ugye. Elkérem, feldobom az mp3-ra, és kész. Én ezt nem ellenzem, ne értétek félre. Nagyon sok pénz kéne ahhoz, hogy mindent megvegyem, amit hallgatok, japánban meg pláne drágábbak a CD-k. Szóval ebbe a korba született a GReeeeN nevű pop-rock-hip-hop formáció, a maga 4 tagjával, valahol Fukushimában. Ők azért érdekesek a mai napig is, mert egyikük sem mutatja az arcát, sem klipben, sem CD-n, se tévében. Erre azért is van szükség, mert mind fogorvosként, vagy azon a területen dolgoznak, és fennakadásokat okozhatnának az egészségügyben a rajongók. Én az idei Misenai Namida wa, Kitto Itsuka dalukra emlékszem Oriconról, de az első daluk 2007-ből a Michi.

Nincs mit mondani róla, nagyon hasonlít sok már reményteli hip-hop bandához, az embernek megjön tőle az életkedve. Az viszont érdekesebb, hogy kik azok a fiatal feltörekvők, akiket lenyomtak! Például a Hey!Say!JUMP (2,75 millió), akikkel a Johnny’s mostanában fiatalodik, vagy a Superfly (2,05 millió), akik szintén sorra sikeres kislemezekkel rukkolnak elő.

2011 – NMB48 – 1,79 millió eladott példány

Még egy gyűjtő együttes, még kevesebb eladással. Az NMB48 a nevéből adódóan az AKB48 egyik kistestvére, más városban. Egyébként már terjednek szerte a világban, mostanában debütált Jakartában egy alegységük. Semmi egyedi, a történet ugyanaz. Ez már nagyon az a vonal, ami miatt lenézem ezeket az együtteseket. Itt van tehát debütáló daluk, amit szerencsére most láttam először, a Zetsumetsu Kurokami Shoujo:

Egyértelműen hígul a felhozatal. Az új 48-szárny ellenfelei csúfosan alul maradtak. A második helyre került a Kis-My-Ft2, a Johnny’s sokat váratott juniorbandája (egyidősek a KAT-TUNnal), a harmadikra a mostanában sokat sínylődő Akanishi Jin, a negyedikre a szintén Johnny’s-os pöttömökből álló Sexy Zone, az ötödikre pedig az AKB48 istennő Maeda Atsuko.

Ezzel kell mostantól szembenéznünk.

Forrás: aramatheydidn’t, wikipedia

4 thoughts on “Az egyes évek legsikeresebb újoncai – örök legendák

    • Hát, nem sikeresebb, mint akármelyik Johnny’s csapat. Nem voltak túl kiemelkedőek. És talán a debütáló év is szerencsétlen volt, mert mint olvashattad, az AKB48 több mint kétszer annyi lemezt adott el. Nem 10 példánnyal maradtak le.Azért esik róluk kevés szó, mert ez a cikk az egyes évek legsikeresebbjeiről szól. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s