Csókbeteg lányka

Sziasztok!

Ismét felépültem a hétvégéből, most ráadásul még a tüzijáték meg ez a borzalmasan sok ember is rátett… szóval kedd éjszaka van és én egy szemtelenül rövid és érdektelen hírt hoztam nektek, de kicsit kibővítem, hogy legyen valamennyi létjogosultsága.

A Happiness együttes tagja, MAYU sajnálatos módon mononukleózist kapott.

Kezdjük ott, hogy talán nem tudjátok, mi az a mononukleózis. És hogy fogalmatok sincs, milyen banda az a Happiness és ki a MAYU nevű illető?
A mononukleózis (más néven Pfeiffer-féle mirigyláz vagy egyszerűen csókbetegség) egy vírusos, fertőző nyavalya, amit legalább egy valaki mindig elkap a gimiben, és akkor lehet róla pletykálni. Olyan úton terjed, amelynek minden fiatal ki van téve: cseppfertőzéssel, nyálcserével. Wikipédia konkrétan a csókot és a közös vízipipázást említi. 7-49 napig is lappanghat, és gyakran olyan alattomos kis szemét módon csap le az emberre, hogy egyik nap még semmi baj, másnap meg láz, mandula-, fej-, torokfájás, izomfájdalom, kiütés. Mintha sok betegség tüneteit kapná meg valaki egyből. Jellegzetessége a száj felső részén előbújó herpeszszerű képződmények. Akár hónapokig is elhúzódhat a lefolyása. De a nagyja kezelés nélkül is meggyógyul egy hónapon belül. Védőoltás nincs, ha nem akarod megkapni, ne csókolózz olyannal, aki már megkapta avlakitől (akkor se, ha nem produkál tüneteket, mert hordozni anélkül is lehet) – ami persze nehéz. Jó hír viszont, hogy aki átesik rajta, az olyan imunnissá válik, mint a bárányhimlő esetében.

Tehát ebben a fránya betegségben szenved valaki. Valaki a Happiness nevű együttesből. Ez a csapat a nagy Universal Music Japan kiadó alatt fut. Ezen belül az EXILE nevű fiúcsapat (képben vagytok, ugye?) egyik tagja, HIRO vezet egy projektet, az LDH-t, ami a “Love, Dream, Happiness” (~Szerelem, Álom, Boldogság~) mozaikszava. Ez a három felettébb pacifikus szó 3 lányegyüttest takar. Nekünk most az utóbbi há-betűs kellene, mely 2009 óta aktív, a maga 7 tagjával. Sayaka, Mimu, Kaede, Karen, Miyuu, Yurino, Mayu – ha valakit érdekelne… Közülük minket ebben a cikkben Mayu érint, aki osakai születési kansai csaj, illetve lányka, ugyanis 1996. január 2-án született, 16 éves múlt idén. 163 cm, kedvenc étele az omlett, hobbija a DVD-nézés. Ja, és célja, hogy boldogságot és mosolyt hozzon el mindenkinek, ami persze mit sem befolyásol ezen a csúnya baleseten. 16 évesen lett “csókbetegsége”. Ha 2 évvel ezelőtt történik, akkor mindenkin azt a megrontó pedofil állatot keresné, aki 14 éves lányokat fertőz valahol halomra. Ha 2 évvel később történik, akkor egészen rendben lenne, és oolyan visszhangja lenne, hogy “hát, ők is felnőttek”, de 16 évesen valahogy pont a határon van. És nem éppen imidzs építő ez a történet. (A látszat ne tévesszen meg, tényleg csak ennyi idősek.)

Visszatérve az együttesre, a Dream és egy másik, FLOWER nevű együttesek a Happiness-szel kiegészülve alkotják az E-Girls (EXILE Girls) csoportosulást. Ők olyanok az EXILE-nek, mint a juniorok, csak az ellenkező nemből. Jók helykitöltésre, táncra, előzenekarnak, stb…
Tekintsük át a Happiness diszkográfiáját!

2009. októberében debütáltak a Happy Talk című számmal. Akkor let’s talk about it!

Az eleje látványilag… jó! Tetszik a tánc, az árnyékmegoldás sem akkora giccs, és a ruáik is megfelelőek a 13(??) éves lánykáknak. Aztán beindul a cukormáz, amiben még mindig látok valamiféle művészi idíttatást, de azért a mini-prostik imidzs sem kerülte el őket egyes képkockákon. A dal pedig… korhoz illő. Nem az enyémhez, hanem az övékhez. Hallgatható, nem rossz. Visszatérve a táncra, látszik, hogy erre helyezték a hangsúlyt, mert nem magassarkúban vannak (sajnos van, amikor ilyen lányok abban kényszerülnek tipegni). Mezitláb és kis lapos cipellőben mozoghatnak. Aranyosak.

Ezt követte 2011-ben három kislemez, a Kiss Me, a Friends és a Wish. Ártatlanságukból 2 évre rá kissé veszítettek. A Kiss Me-ben úgy rázzák magukat, mintha nagyon el akarnák adni ezt a lemezt, amit megértek, mert a dal kevés vásárlót csalogathatott a pulthoz: átlagos, rádióban elhallgatós, de semmilyen dal. Ilyenért nem szokás fizetni. A Friends jobb, itt már nem ribiket, hanem tiniket látunk, bár a zene nem javult, csak egy pörgősebb alapsablont tettek a beszéd alá. És a Wish… ennél idétlenebb zenei kezdést ritkán hall az embert. Az viszont vitathatatlan, hogy a Friends óta történt valami, mert ezek a lányok igencsak felnőttek. Rövidnadrág/szoknya, magassarkú, lábmutogatás, hajdobálás… hm, SNSD? Nem? Pedig egészen hasonlít, csak még mindig béna a zene.

A legutóbbi munkájuk a We Can Fly. Ezt meg is koronázták első stúdió albumukkal a Happy Time-mal. Ellenben a számmal nemm találkoztam az Oriconon (vagy nem emlékszem), szóval nem igazán vitték. Miért is nem?

Hoppá, a néma, porté-zoomos kezdés csak egyet jelenthet: történetet!A még mindig iden fiatal, de make-uppal korosított lányok a városban kóvályognak, énekelnek és ó-ó-ó-znak, majd amikor megunták a smartphone-t, lejetenek egyet valami márványpadlós Sissy-palotában. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de a lányok visszafejlődtek. Még nyomokban tartalmaz táncot a klip (olyat is, ami vonaglásmentes), de szerintem kiskamaszként sokkal jobbak voltak.

Nyilván ezt ők is észrevették, és az önmarcangolás vezette Mayut a csókolózásba, vagy a vízipipázásba, amitől aztán elkapta a monót. Jobbulást neki, és reméljük, a Happiness is megújul majd.

Forrás: tokyohive, generasia, jpopasia, youtube

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s