Taiwanból jött, de jó

Sziasztok!

A korábbi borzalmas Passpo* után hoztam nektek egy jó zenét. A minap fedeztem fel az újdonságok kötött. A címe Jia Zhuang Wo Men Mei Ai Guo (jó hosszú, mi?), és Jiro Wang adja elő. Mielőtt beégyaznám a videót és a szöveg fordítását, beszéljünk egy kicsit a hátteréről.

Mindenki ismeri a Zettai Kareshi című mangát, igaz? Vagy a doramát, aminek női főszerepét Aibu Saki játszotta, akinek legnagyobb baja az életével az volt, hogy nem akadt rendes pasija, mire rendelt magának egyet, amit aztán úgy a nyakába varrtak, hogy nála is maradt tesztelésre. A rendelt barát, Naito (Night), (Hayami Mokomichi) aztán sok galibát okoz a lánynak, de végső soron segít közelebb kerülni a főnökéhez, az elkényeztetett kölyöknek tűnő, de belül érző szívű, felelősségteljes, képviselőfánkot sütögetős irtó helyes pasi (Mizushima Hiro – szégyellje el magát, aki nem emlékszik rá a HanaKimiből). Ennyi.

Ezt remake-elte most Taiwan, Jiro Wang ahol a főszereplő. 2010 óta forgatják, most került adásba, április 1-én. A lesz itt is kavarc, szerelmi háromszög, aztán mire a lány rájön, hogy a robotot, szereti, az lemerül és “meghal”. Bocs a spoilerért, de most a zene a lényeg, nem a sorozat. Eredetileg nem Jirót szánták a feladatra, ő később ugrott be. Milyen szerencse.

Jiro Wang a Fahrenheit együttes tagja. Színészi karrierje hosszú listából áll, több manga-feldolgozásban játszott. említésre méltó a taiwani Hanazakari no Kimitachi he, melyben az övé volt Nakatsu szerepe. Mellesleg a hangja sem rossz.

Tettessük, hogy nem szerettük egymást

Nincsenek könnyek, de akkor miért rozsdásodnak a
szemeim?
Hogy mit akarsz, azt én tényleg tudom
De sajnos a kezeim túl hidegek
Sosem gondoltam, hogy a kőszíven is eshet seb
Ki segíthet nekem és vághatja el a drótokat?
Az ócskaság legalább nem érez bánatot
Ha az emlékek gyűjtése értelmetlen
Ki hinné el, hogy a szerelemnek van értelme?
Minek megtartani az üres kagylót?

Törj fel, dobj el
Vess a világ végére
Ha engem szeretsz, az nem vezet sehová
Csak kínoz

Kérlek, felejts el, kérlek, hagyj el
Próbáld tettetni, hogy nem szerettük egymást
Ne sajnálj, ne szánj
Végül is, nem bántódhatok meg

Nincsenek könnyek, de akkor miért rozsdásodnak a
szemeim?
Hogy mit akarsz, azt én tényleg tudom
De sajnos a kezeim túl hidegek
Sosem gondoltam, hogy a kőszíven is eshet seb
Ki segíthet nekem és vághatja el a drótokat?
Az ócskaság legalább nem érez bánatot
Ha az emlékek gyűjtése értelmetlen
Ki hinné el, hogy a szerelemnek van értelme?
Minek megtartani az üres kagylót?

Törj fel, dobj el
Vess a világ végére
Ha engem szeretsz, az nem vezet sehová
Csak kínoz

Kérlek, felejts el, kérlek, hagyj el
Próbáld tettetni, hogy nem szerettük egymást
Ne sajnálj, ne szánj
Végül is, nem bántódhatok meg

Törj fel, dobj el
Vess a világ végére
Ha engem szeretsz, az nem vezet sehová
Csak kínoz

Kérlek, felejts el, kérlek, hagyj el
Próbáld tettetni, hogy nem szerettük egymást
Ne sajnálj, ne szánj
Végül is, nem bántódhatok meg

Szerintem csodálatos szöveg, teljesen a robotra írva. Már maga az, hogy “tettessük” elmondja, hogy szerették egymást, és erről mindketten tudnak, aztán a sok kérdés, hogy “Minek megtartani az üres kagylót?” azt mondja, hogy most is szeretik egymást, de a jövő olyan bizonytalan egy ilyen abnormális kapcsolatban, hogy talán jobb lenne, ha most befejeznék, “Ha engem szeretsz, az nem vezet sehová / Csak kínoz”.
Előjön a robot emberi lelke is (Pinokkió esete, aki igazi kisfiúvá akart válni),  “Nincsenek könnyek, de akkor miért rozsdásodnak a szemeim?”, “De sajnos a kezeim túl hidegek / Sosem gondoltam, hogy a kőszíven is eshet seb”. Illetve, hogy ez az élet már neki is szenvedés: “Ki segíthet nekem és vághatja el a drótokat? / Az ócskaság legalább nem érez bánatot”.
Bár ez az előre gondolkodás máris emberségesebbé teszi, mint egyes embereket. Önzetlen (azzá lenne programozva?) és – bár elsírja bánatát, amit az érzései okoznak – a szerelmét tartja előbbre, és annak érdekét tekinti. Egyedül mégsem képes lépni, azt várja, hogy a lány cselekedjen,  “Törj fel, dobj el / Vess a világ végére”. Ezzel megint a nullán vagyunk, hiszen a lány tétova, ezért a robot bánatos, a legjobbat akarja a lánynak, el akar menni, meg akar halni, egyedül nem tud, a lányra vár, de a lány tétova. A farkába harapó kígyó.
Lehet, hogy csak a magyarban, de a szavak is előhozzák a hangulatot. Kemény, és vacak érzést kelt a rozsda, ócskaság, drót, üres. És szánalmat, fájdalmat keltenek a hajíts, vess, sajnálj, szánj szavak. A tettet, szeret, dobj, törj, felejts pedig pattogó szavak, amik cselekvést sürgetnek
A hangulatot amúgy Jiro hangja teremti meg, nagyon szép panaszos hangja van. Ez a kínai nyelv nekem kicsit fuldokló, de amikor a “g” hangokat görgeti a torkán, olyan, mint valami párjáért síró vadállat. Tökéletes.
Sokkal jobb, mint ayaka Okaeri című dala a japánhoz. Az a dal is jó, csak olyan csipcsup, szép, meg minden, de ez a kemény dal szerintem sokkal jobb hozzá. ayaka annyit profitált a dologból, hogy megismerte Mizushima Hirót és 2009 óta boldog házasok. Egy világ dőlt össze bennem. De azért aranyosak együtt.

Ilyen az igazi zettai kareshi, nem? Aki csak a te javadat akarja. De ettől nem lesz bűntudatod? Akkor mégsem ő lenne az? 🙂

2 thoughts on “Taiwanból jött, de jó

  1. Owww *-* Imádtam olvasni, annyira aranyos történet volt! Bár szomorú is… 😦 Meg kell majd nézzem a sorozatot *-* Ez a dalszöveg pedig tökéletesen visszaad mindent, amit Night érezhetett 😦

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s